Kiegészítés egy jegyzőkönyvhöz

"Tisztelt Uram! A baleseti jegyzokönyv 3. rovatába írott válaszommal (A baleset oka: átgondolatlan tervezés) kapcsolatos, a részletek iránt érdeklodo levelére az alábbi - remélem kielégíto - leírást áll módomban közölni.

Komuvesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kilogramm) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem az épület oldalára szerelt, teherszállításra szolgáló csigával eresztem le. A csigakötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetore és a kötél végén levo ládát megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet, és erosen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kilogrammnyi téglát.

A baleseti jegyzokönybol megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 83 kg.

Meglepetésemben - amit az okozott, hogy hirtelen felemelkedtem a földrol - elveszítettem józan ítéloképességemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén. Körülbelül a harmadik emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentos sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata koponyatörésemnek, a kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontomnak, amit a baleseti jegyzokönyvben már leírtam.

Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, amíg jobb kezem két ujja két ízület mélységben megakadt a második bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és fájdalmaim ellenére is erosen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy idoben a téglákkal megrakott láda a földre csapódott, és az ütodés erejétol letörött az alja. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda mindössze 24 kilogrammot nyomott. Hadd emlékeztessem ismét a testsúlyomra.

Ahogy azt bizonyára elképzeli,m gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül félúton találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és jónéhány hiányzó fogam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való ütközés annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze könnyebb gerinc és medencecsont sérüléseket szenvedtem. Azonban, ahogy magatehetetlenül feküdtem a téglarakáson és megláttam a hat emelet magasságban felettem himbálózó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan itéloképességemet, és elengedtem a kötelet..."