Senki se lát, képek a falakon, Egy lágy utazás, rég túl a szavakon, És messzi a múlt, rég kifakult, Amikor végre új tűz gyúlt. Senki se lát, a szél fúj a tereken, Egy életen át táncol a szívemen, És halk zene szól még valahonnan a messzi távolból. Refrén: ||:Csak hull a záporeső, kopog ablakomon, Most is rólad mesél, nem vagy messze, tudom. S majd a nap ragyog újra a szívemen át, Ha végre minket lát. :|| Csak téged idéz halkan az esti szél, Hogy kézben a kéz, mindig csak azt meséli. Hűs zivatar, átkarol, körülölel S érzem nincs nagy baj. Az ablakon át az arcodat keresem, Már lépteidet hallom a köveken, De itt van a perc, ránk figyel a világ, S te újra átölelsz.